Topánkatánc

Osonás

Nézd csak, megcseppen az eresz, folyik a vére a télnek. Tovább

puha

képzeld el ma nagyon friss-ízű a napom   álmomban kószáltam hódombon csúszkáltam   így lettem hajnalra fényesre sikálva Tovább

pszt!

  … zúzmara torpan a havon, ablakon  jégvirág bomol, s e foszforeszka éjszakán tündérek cikáznak át …   Tovább

pillanat

    tenyeremben hópihe táncol elalél s én így hagyom mögöttem a tegnapom       Tovább

Neked, ki olvasod verse(i)met

  Barátom, ki kedves vagy nekem, ki távolban vagy, vagy velem szemléled énem meztelen, (ahogy olvasod a versemet), ahogy kivetkőzi néha önmagát…   Verses világom tere ez- gondoltam, leírom most neked pár csendes kis kívánságomat.       Először is kívánom neked, hogy legyen erőd rengeteg, mint ezen fának itt alant:   Minden napod legyen egy csoda, […] Tovább

kívánságlista

Legyen ilyen napjaim sora. Pörögje szoknyám szele tova szívemnek minden bús dalát.     Kedvem legyen a gyermeké, játékos, nyitott, isteni, örökös csodálkozással teli.     Szívemben sok-sok fény legyen, mi sugározza be végtelen énekkel az életem.     Viruljon bennem a leány, ki mesésen jár utat, s kivár minden csodás találkozást.     Tükröm mutasson nekem […] Tovább

Évvégi hang

Ez a december olyan mohó… elcsór tőlem sok mindent, mi jó, kacérkodik időmmel, s való- ságos tomboló viharhajókat küld felém (s belém). A beígért havas csillogás kísérti most az elmúlást, s a benti szürke réteken késhegyen táncol az életem. Hm, ez az évvégi füstdalom, vele hagyom elszállni bajom, s hirtelen pilinkézni kezd végtelen tereken az én […] Tovább

vagyok ilyen is

Mára már csak a száraz ág maradt.     Ez a pénteki lerágott hangulat.   Lehullott rólam minden szép levél, a hét a fáimat ízekre szedte szét. Itt állok most már dísztelen, kopár lelkemben meztelen dideregnek aszott emberek.   A pusztámat süvíti a szél, odvamban zenél öreg kuvikom. Rázza lelkem fáját e dal, s hagyom.   […] Tovább

sünis dal

Engem mindig meghatnak a sünik, apró lábukat ahogy szedik, ahogy csillog kis gombszemük, s ahogy megbújnak bundájuk belsejében ők maguk. Tüskéjük sem rejt egyebet, nem haragos szurkalelkeket, rejt vidám szívű morrogást, mi kísér minden süniosonást. Aranyos, ahogy orrával tapogat, ízleli a világi dolgokat, fésüli haját az őszi szél, díszíti alma s falevél. …   Tovább

Tegnap...

  Tegnap megöltem egy bogarat, s utána bennem a mélabú maradt, lelkem keletre visszaszállt, s  egy buddhista szerzetesben pihente ki magát.           Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!