Elmondanám ezt neked, de nem lehet. A körülmények s az istenek oly furán rendezték el ezt! Vajon te most hol lehetsz?   Átküldöm hozzád az éteren, hogy tudd, fura ez nekem, hogy ily nagyon hirtelen szellős lett nélküled minden külső-belső terem… Újratervezek, azt hiszem! Tovább

    Megláttam ezt a táblát ma délután, mintha utánam hozta volna valami futár, s hirtelen megnőttek bennem mindenek, tervek, szépséges énekek színesen felzengtenek, kedvem támadt festeni, énekelni, s lengeni légiesen mindenen… angyal szállt át az éteren ma délután, azt hiszem… Tovább

  kicsit szégyenlős vagyok, látom magam, amint lapítok való világom  avarja alatt, ahogy takargatom a lelkemet, hogy ne férjen hozzá más senki sem, azt hiszem, igen, kicsit szégyenlős vagyok… feltárni belső bugyraim, csalódott, féltékeny énjeim – gubózós élmény most nekem, így indul újra életem ezen az újévi szegleten… nem mondom el ezt más senkinek…   […] Tovább

Jöjjön valami új valami fény égi jelenség csöppnyi remény jöjjön a mára kellemidő jöjjön valami kedvderítő! Tovább

Karácsony van, lisztes a lég, belém költözik a messzeség, az égi lenge trópusok leszállnak angyalszárnyakon, a fent és a lent összecseng, eggyé válik most velem, s megszületek – hirtelen… égi fények égnek bennem, s ködöt szitál lelkembe az isten. Tovább

  Jöszte, jer kicsit velem! Nézd meg közelről az életem, miként hevernek partjaim vizeim napfújta ormain. Nézd, milyen kacagók a fák, ahogy a téli színvarázs parókával díszíti az ágak ezer kopár zegzugát! Hallod lépteim nyomát? Sercen a hó, alatta jégvilág, s e csillagtakaró alatt ezer kis állatkák alszanak. Látod, ilyen most e táj, csillámpor, pilinketánc, […] Tovább

szappanbuborékként pukkant útjára a tegnap   Tovább

  Vajon magam vagy téged láttalak a szemedben ? Tovább

csupaszra vetkőzik a világ lelkem öltözteti e kinti hidegség melegszem a kintben idebenn Tovább

izzik a tájban a lélek gyűlnek a szívben a ráncok tegnapi nyári világom ködbe burkolva hever     Tovább