Topánkatánc

talány

most ez egy kezdet? vagy egy megszilárdult átmenet? vagy éppen a folyamat maga? vagy mi van? Tovább

Na figyelj,

fogd meg a kezem, s indulj csendben el velem oda, hol nefelejcs az ég, tengermormolás a messzeség, pillangóröptű a légvilág, – gyere, lépkedj velem oda át! S figyeld, figyeld a csodát, mi nyílik majd benned odaát! Hallgasd, hogy roppan a rügy a birsalmafáidon ott belül! Szóval gyere, gyere csak velem, az ösvényen, mely elvezet, elvezet […] Tovább

vendégség

Képzeljétek, mi történt velem, nemrég egy vendégem érkezett. Károly toppant ide be, ki házát is becipelte ide. Károly egy teknős ugyanis, ki laposakat pillantva tekint a világ dolgai felé. Károly lakása vizes világ, akváriumba ékelt varázs, kövek, algák, kis halak, úszó hideg hangulat. Őfelsége itt maradt velem, napokig színezte az életem, s láthattam, mily sok […] Tovább

február, február

  látod, látod, itt vagyok, szememben tavasz ragyog, s lelkem díszes fáinál pilinke a sok virág – jöhetsz, jöhetsz, március, kitárom az ablakom, s a fákon lévő fagymadár illatosan tovaszáll…       Tovább

mondd...

Ha elveszítem magam, segítesz megkeresni nélkülem? Tovább

vágy

kevéssel mondani sokat Tovább

találkozás

Ma érdekes látvány jött felém a város pilinkés járdaszegletén. Képzeljétek, ott jöttem szembe magammal: én. Igenis, én magam. S mielőtt kérdeznétek: velem minden rendben van? Azt hiszem, azt hiszem, igen.:-) Szóval ott jött velem szembe – saját magam. Komolyan: egy ilyencsajszi látványilag. Stílus, színek, hangulat, adélos frizura, alacsony alak. S minden, ami szerintem én vagyok, […] Tovább

ugye?

milyen sokat mond a csend Tovább

szép. leltár. mai

egy mosoly hópihe. csillogó egy szó, boldogságot adó egy váratlan kis meglepi egy macska lábnyoma a havon gránátalma az asztalon kezemen kesztyű a lélegzetem, hogy vagyok egy sárga cserepes virág csoki, mi mindig mellettem áll (jóban-rosszban egyaránt 🙂 ) az érzés, hogy szólhatok a szél borzongása arcomon a sapkámon a virág színeződő  belső hóvilág   […] Tovább

kis semmis gondolat

Ez milyen érdekes… ami egyszer volt, aztán elveszett… S néha mindez hirtelen egyszerre csak itt terem. Vagy mégsem? Mégsem terem? És hogy mennyi minden tűnhet el: egy fél zokni, mit a képzelet furcsa kis szögletekbe’ rejt, bizalom, mi – ha elveszett, mindig valahol máshol leled, mint ahol eltűnni vélheted, s eltűnhet egy gondolat, mivel tegnap […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!