Topánkatánc

kis női szösszenet

Ha reggel kinyitom szemem, s látom, amint rám nevetsz, belém szállnak az egek, hisz bármily rózsásan hangzik ez, e reggeli első üzenet megszínezi a kedvemet.                 Tovább

a csoda

Milyen, mikor nem egyedül vagyok magam, mikor bennem egy kis magocska van – milyen, mikor ketten vagyunk önmagam? Mostanság kettőnknek eszem, örök hányinger az életem, s mély álomkórban rejtekel minden sejtem s vérerem. Azt mondják, bennem egy ebihal honol, kinek meggymag nagyságnyi  teste van, s ezzel ficánkol boldogan. Miatta eszem hát duplára magam, miatta  émelygő […] Tovább

lenge álom

madár lennék – rónám az eget elfeküdném a szeleket könnyű testem súlytalan lengne a légben gondtalan   nagytestű medvebocs vagyok mézescsupor a sok bokor morzsányi boldoghangulat bizsergeti a talpamat    holnaptól kósza szél leszek bárányfelhőkön pihenek kis puha légáramlatok simogatnak az arcomon Tovább

folytonos aktuális

nem egyértelmű ez még az út vagy annak a vége már ? Tovább

jelenlét

látod rég nem írtam én fogta két kezem százféle remény hogy tavasz lesz s látom a napot s eltűnik minden ködös állapot mi kívülem s bennem rejtekel     közben jártam sokféle tájakon kórházi és itthoni ágyakon  repkedtem virágzó fák felett képzeletem elszárnyalt velem    sétálni vitte lenge kedvemet   most már itt vagyok neked […] Tovább

amikor jó és kész

jó az mikor te meg én mikor mi  egyszerűen jó ez így ahogy van     Tovább

vágy

Nyisd rám szemed rám nevess megnyílik a végtelen. Tovább

csodabogárság

Néztem tegnap egy szentjánosbogarat, ahogy fénylett a nyári ég alatt, és elámultam az egyszerű csodán, mi az éjszakában égette magát. Gondoltam, ilyennek kéne lenni tán, belsőleg fényleni napban s éj szakán, egyszerűnek, csendesen szerénynek, kinek pompáját az figyelhetné meg, kinek van türelme kivárni a csodát, mikor őszintén feltárja a világnak magát.   Tovább

sötétség

  Elgondolkoztat a sok kültéri sár, mivel összekoszolja a világ magát… Minek e sok keserű pohár, mivel  az ember itatja fiát… Lehet, gondolatom gyermeteg, patyolatvággyal telve meg, szivárvánnyal, mi nyáron az eget békés mosollyal szelídíti meg… Lehetne a világ ilyen, feketeszívű emberek?   Tovább

túl a kávészemeken

  Eszembe jut egy hangulat, mi a lelkemben maradt… Egy kávézás, mi túl az ízeken mi mindent jelentett nekem. Együttlét, színes traccsolás, illatokkal való kábulás, barátnés rácsodálkozás minden kis apró villanás- ra, mitől szép a szép… a lelkünk, amint összeér… egyszerű ez: egyszerűen- az egyszerűség … Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!