Milyen, mikor nem egyedül vagyok magam,
mikor bennem egy kis magocska van –
milyen, mikor ketten vagyunk önmagam?
Mostanság kettőnknek eszem,
örök hányinger az életem,
s mély álomkórban rejtekel
minden sejtem s vérerem.
Azt mondják, bennem egy ebihal honol,
kinek meggymag nagyságnyi teste van,
s ezzel ficánkol boldogan.
Miatta eszem hát duplára magam,
miatta émelygő minden napom,
s miatta vagyunk ketten önmagam!
🙂
Lájk 🙂