fogd meg a kezem,

s indulj csendben el velem

oda, hol nefelejcs az ég,

tengermormolás a messzeség,

pillangóröptű a légvilág, –

gyere, lépkedj velem oda át!

S figyeld, figyeld a csodát,

mi nyílik majd benned odaát!

Hallgasd, hogy roppan a rügy

a birsalmafáidon ott belül!

Szóval gyere, gyere csak velem,

az ösvényen, mely elvezet,

elvezet oda, hol csak mi vagyunk,

két pajkosszökellő patak,

ki egymástól egymásig halad.