Engem mindig meghatnak a sünik,
apró lábukat ahogy szedik,
ahogy csillog kis gombszemük,
s ahogy megbújnak bundájuk
belsejében ők maguk.
Tüskéjük sem rejt egyebet,
nem haragos szurkalelkeket,
rejt vidám szívű morrogást,
mi kísér minden süniosonást.
Aranyos, ahogy orrával tapogat,
ízleli a világi dolgokat,
fésüli haját az őszi szél,
díszíti alma s falevél.
…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: