Topánkatánc

pocsolya

Caras Ionut2

 

 

Pocsolya, benne önmagam,

képeket küld felém a folyam,

íme, itt, ez én vagyok,

aztán –

eltűnök hirtelen, s hagyom,

tovaúsztatnak kóborgó habok.

Voltam, vagyok, s tovaúsz’

minden jelen képelem,

mi a mostani hangulatomban van jelen.

Hoppá, máris elmúlt ez a gondolat

– is, mi a vizekkel a múltamba szaladt!

Eddig tart e pocsolyadal… s ez is elillant, ajaj! 🙂

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!