Topánkatánc

a csoda

Milyen, mikor nem egyedül vagyok magam,

mikor bennem egy kis magocska van –

milyen, mikor ketten vagyunk önmagam?

Mostanság kettőnknek eszem,

örök hányinger az életem,

s mély álomkórban rejtekel

minden sejtem s vérerem.

Azt mondják, bennem egy ebihal honol,

kinek meggymag nagyságnyi  teste van,

s ezzel ficánkol boldogan.

Miatta eszem hát duplára magam,

miatta  émelygő minden napom,

s miatta vagyunk ketten önmagam!

🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!