Elgondolkoztat a sok kültéri sár, mivel összekoszolja a világ magát… Minek e sok keserű pohár, mivel  az ember itatja fiát… Lehet, gondolatom gyermeteg, patyolatvággyal telve meg, szivárvánnyal, mi nyáron az eget békés mosollyal szelídíti meg… Lehetne a világ ilyen, feketeszívű emberek?   Tovább

  Eszembe jut egy hangulat, mi a lelkemben maradt… Egy kávézás, mi túl az ízeken mi mindent jelentett nekem. Együttlét, színes traccsolás, illatokkal való kábulás, barátnés rácsodálkozás minden kis apró villanás- ra, mitől szép a szép… a lelkünk, amint összeér… egyszerű ez: egyszerűen- az egyszerűség … Tovább

Ha süt a nap, az belőlem jön, vagy kívülről ragyog felém, belém ? Tovább

Madárka ásít, napfénytől hunyorgat a reggeli harmat. Tovább