Tartozom nekik egy vallomással.

A baglyoknak, kicsodának másnak?

Elmondom  én nekik lelkesen,

ahogy pislognak szembe édesen,

vagy ahogy tekerik a nyakukat

a világi izgalmak miatt,

hogy őket m’ért is szeretem.

El tudnám bámulni naphosszat

a szív alakú arcformájukat,

vagy a csendjüket, a türelmüket,

s ahogy élik éji létüket,

szeretem hűséges lényüket,

ragaszkodásukat, eszességüket,

csodaszép tollas díszüket,

bujkáló természetüket.

Pompás ez a sok izgalom,

mi a tollak alatt és fölött vagyon.

Mondd, voltál már bagolylesen?

Ha nem, gyere el most velem! 🙂

Nézzük meg, hogy kuporog a fán,

s egér után hogy röppeni át

a láthatatlan éjszakát.