Na figyelj,
fogd meg a kezem,
s indulj csendben el velem
oda, hol nefelejcs az ég,
tengermormolás a messzeség,
pillangóröptű a légvilág, –
gyere, lépkedj velem oda át!
S figyeld, figyeld a csodát,
mi nyílik majd benned odaát!
Hallgasd, hogy roppan a rügy
a birsalmafáidon ott belül!
Szóval gyere, gyere csak velem,
az ösvényen, mely elvezet,
elvezet oda, hol csak mi vagyunk,
két pajkosszökellő patak,
ki egymástól egymásig halad.
