Látványuktól én mindig kacagok,

ahogy topognak, s amilyen bohók.

 

Elnézem frakkos lényüket,

s ahogy élik jeges létüket.

 

És a ráérős ide-oda topogásban

figyelem, hogy mennyi- mennyi báj van.

 

Néhanap elképzelem:

van egy Adélie-pingvinem,

ki folyton mellettem topog,

kinek halért üzletbe futok,

ki úszni tanít engem lelkesen,

s képzeletben az Antarktiszra viszen,

megsúgja, a pingvin hogy udvarol,

messze földre hogyan vándorol,

hogy görgeti messze a tojást,

s hogy nevelgeti a kisfiát…

 

Ilyen játékos lenne az életem,

ha lenne egy mókás pingvinem,

együtt adélkodnánk ketten lelkesen.