Ez a december olyan mohó…
elcsór tőlem sok mindent, mi jó,
kacérkodik időmmel, s való-
ságos tomboló viharhajókat
küld felém (s belém).
A beígért havas csillogás
kísérti most az elmúlást,
s a benti szürke réteken
késhegyen táncol az életem.
Hm, ez az évvégi füstdalom,
vele hagyom elszállni bajom,
s hirtelen
pilinkézni kezd végtelen
tereken
az én egem.
…
Kommentek