Kissé eltűntem megint,

világi színes fényekért

kóboroltam én innen el.

Pedig marasztaltak patakok,

fenyőízű nappalok,

én mégis elmenék,

s láttam, a világ mily mesés-

csodás …

Prágában csókot lejtettek felém

a Károly híd egyik szegletén,

az óváros ódon dómjait

ízenkre szedte szét a fény,

s a Vitus székesegyház előtt

szájtátó énem jött elő.

Pingvinek totyogtak a Moldva-parton,

kutyák sétáltak át a parkon,

s az Aranytigris morcos arcai mögött

Hrabal szelleme lengett a szivarfüst között.

S jöttek erre még száz meg száz csodák:

Svejk-kocsmai sörszószmelódiák,

utcai ezerszínű dalos varázs,

mitől szívem öltött valami csehes entitást.

 

Ezért tűntem el tehát.

Kívánom, nézd meg te is mindezt odaát,

s hallgasd meg esti fényben Moldvának dalát.