vers egy ismeretlennek
Van, kinek fényes a versem,
s van, kinek sötét magány,
másnak ugyanaz ízes csobbanás,
mibe a lélek ugorja a napi dobbanást.
Vajon milyen ma neked,
ha olvasod versemet?
Fény, patak, szívnyi áradat,
orbáncsárga vagy katángnyi kék?
Bármilyennek érzed ma e dalt,
a te lelked fénye-színe az,
mit visszatükröz versem kék szeme,
s ha elolvastad,
kezdődhet a mese,
miben a főhős te vagy magad,
s indulhat utad király(lány)osan…
