Van, kinek fényes a versem,

s van, kinek sötét magány,

másnak ugyanaz ízes csobbanás,

mibe a lélek ugorja a napi dobbanást.

Vajon milyen ma neked,

ha olvasod versemet?

Fény, patak, szívnyi áradat,

orbáncsárga vagy katángnyi kék?

Bármilyennek érzed ma e dalt, 

a te lelked fénye-színe az,

mit visszatükröz versem kék szeme,

s  ha elolvastad, 

kezdődhet a mese,

miben a főhős te vagy magad,

s indulhat utad király(lány)osan…