Zitás lobogás
Látod, Zitus, ezek mi vagyunk,
tőlünk égi magát vörössé e kép,
s így lesz lobogó e heppiség,
mi minket azér’ mindig elkísér,
bárhová is vitetjük magunk –
légballonnal vagy csak amúgy-
hová szív-vel visz az út,
az utunk…
Hát ennyi ez,Zitus,
örültem, hogy veled,
hogy csak úgy, szimplán…
lobogunk.