Topánkatánc

Zitás lobogás

 

Látod, Zitus, ezek mi vagyunk, 

tőlünk égi magát vörössé e kép,

s így lesz lobogó e heppiség,

mi minket azér’ mindig elkísér, 

bárhová is vitetjük magunk –

légballonnal vagy csak amúgy-

hová szív-vel visz az út, 

az utunk…

Hát ennyi ez,Zitus,

örültem, hogy veled, 

hogy csak úgy, szimplán…

lobogunk.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!