Tocsog a lábam alatt a világ, ismét deríthetik kedvemet a pocsolyák, csepp, csepp, cseppen le az ég, lábam elé folyik le a messzeség. Tovább

  Fél 7 van, jöszte, közelg a lenge, közelg a beste este.   Térj be szobámba, kortyolj teámba, kortyolj, te árva lányka.   Félretégy mindent, hallgasd a csendet, hallgasd meg  lenge lelkem. Tovább

  Megered könnye az égnek, szirma a fáknak, tükröt tart a menny a pocsolyáknak.   Megrezzen tükre a mennynek, szirma a fáknak, könnye az égnek lassan elállhat.     Tovább

    Fenyőrigóval üzent ma az erdő: várnak rám a kacér patakok, s a szentjánosbogár jöttömre lesz még fényesebb, visszhangját karcsúsítja a rengeteg,  s a fák törzse ma miattam fésül szurok-frizurát. Zöld moha- léptű az erdő, őzek lengik be a karcsú határt, s lépteiktől táncra perdül a csobogás.   Tovább

  feltámadnak az egek s mindenféle belső szemek küldenek kifelé színeket nyílnak bennem világi terek illatokat zendít rám a beerezett emlékezet       Tovább

almafa hullatja díszeit lábam megsiklik a tavaszi hótakaróban           Tovább