hajnal hasad pupillámba tódul a világ Tovább

    Pocsolya, benne önmagam, képeket küld felém a folyam, íme, itt, ez én vagyok, aztán – eltűnök hirtelen, s hagyom, tovaúsztatnak kóborgó habok. Voltam, vagyok, s tovaúsz’ minden jelen képelem, mi a mostani hangulatomban van jelen. Hoppá, máris elmúlt ez a gondolat – is, mi a vizekkel a múltamba szaladt! Eddig tart e pocsolyadal… s […] Tovább

Harang kondul. Feltámad bennem az Isten. Tovább

Éreztem, ez valami égi-ség, szárnyalni, fel, fel, míg az ég hozzám elér, szinesztézia-ízek ívelnek körül, s csápjaimat ölelik díszekül, reppent, harsul, megpörög, s emel  fel, fel, a magasokig röpül velem a belső varázs.   Ilyen érzetű, ha éneklem magam- ból kifelé belső hullámimat. Ilyen fényű a dalom, mi szívemből kifelé oson.     Tovább

  egyszerre hirtelen itt teremsz mellettem reggel már közel vagy s napközben velem van sok puha gondolat s bennük te önmagad …  szíveddel találhatsz magadból utakat  … utakat magamban ösvénnyé simultan     Tovább

csorog az ég szívemet mossa a messzeség Tovább

  Ma betoppant Április, szemében a nap virít, s csacsogva szórja kincseit, villogtatva hópehely-díszeit. S mi vacogtuk e tavaszi napvarázst, mi pilinkével pihézte tollassá magát. Tovább