Topánkatánc

nő(s)iség

Ma nő vagyok, igazán, igazi.

 Tenyerembe leröpül a nap, s szemérmemet csillagok vigyázzák. Hajamat kormozza az éji ég, sálammá tekereg a szél, s a felhők bárányként ölelik körbe bőröm. Ma lelkemben trilláznak a pacsirták, s lábam a gazelláktól kér szökellést. Szájam ízét a céklák vöröslik, s bőröm fahéjtól illatoz. Virágokat nyílik a levegő ma, s lépteim nyomán mosolyognak a kavicsok.

 

tükrös

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!