Képzeld, én azt álmodom,
kétcopfos kislány vagyok,
pöttyös kesztyű, sárga sál,
s a szívemben muzsikál
mindenféle baba ott,
rózsaszínű hangszerek
zendítik az életem.

Pendül bennem héthatár,
csiripelget sok madár
a szívem tájainál.

Kerekedtem, nőtt velem
kisleányos életem.
Elindultam,
hegyre fel,
égigérő rengeteg,
rézerdők, aranyterek,
sárkányízű rettenet,
tündéres mesevilág
kísérte végig e leányt.

Jöttek aztán mindenek,
szélfúvós farkasrengeteg,
földrengéses végtelen
kavart fel bennem minden vizet.

Dúltak bennem tengerek,
s lenn a mélyen a gyerek
(pöttyös kesztyű, sárga sál
tekeredett a nyakán),
feketéket reszketett.

Hegyek dőltek, tengerek
tomboltak partjai felett.

A kislány fényre éhezett,
s ahogy nőtt, növekedett,
a szívében megnyitott
egy picinke ablakot.
Türkizszínű kis remény
pislogott be rajta ott,
beköszönt és beosont.
És azóta ott lakik.

Megcsendültek a vizek,
oázisok, ligetek,
szivárványos rengeteg

vidítja a lelkemet.

Topánkás élő varázs,
levendulaillatú tánc
lengi bennem ma nővé magát.

Együtt élünk mi most már,
e sok belső kisleányt
kézen fogva vezetem
e szép női életen.

Álomvilágom része ez…