Jer közelebb,
nézd csak, mit mutatok:
kezemen egy lepke – ott,
e téli ködös reggelen
váratlan látogatóm ő most nekem.
Tudod, örülök én neki,
feltárulnak tenyerem díszei,
s általa ízek, színek, hangulatok,
mit a múltam a mának hagyott.
Így lett szárnyaló e reggelem,
s kávém íze végtelen
idősíkokat elegyítő
fanyarédes létnedű.
Maradj velem
még egy kicsit,
te kis tünékeny
lepentyő!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: