Képzeld, elgondoltam én ma, hogy

míg nem leszel idehaza,

lejegyzem én mindennnap neked

mindazt, mi lehet érdekes

mindabból, mi történik velem.

Tudod, ezek sulis történetek,

gyermeteg bóhóságok,

aranyos szösszenetek.

 

Ma sok bókot kaptam én

s szerelmi vallomásokat,

hogy velem mily jó,

s hogy csak velem

el tudnák képzelni életüket.

Kacagtam, kacagtam megint.

 

S egy leányzó, képzeld,

ki írta újra életét,

kitalálta, mi lehet a cél,

miért kell, miért érdemes…

Élni, tudod, s bármily gyermeteg,

e cél  mégis oly nagyon nemes…

 

Figyelj! A gondolat, mi élteti,

a következő:

meglátogatni Afrikát,

s benne ki mást, mint

Julien királyt.

Kacagtam, s gondoltam reád,

hogy mennyire tudnád értékelni te

e bolondos eszmefuttatást.

Madagaszkár s a risza,

mit énekelni vele volna csak

… fasza.

Na, gondolom, ez most tetszik neked,

s mosolyogsz, miközben elképzeled,

hogy énekelnéd te is vele,

s riszálnád akkor boldogan,

ha eljönne hozzád Afrika…

 

Én meg továbbgondolom,

s elhatározom,

hogy ha egyszer nálunk megjelen’

e drága lény, királyi fenomen,

én kicsit elbujdosok,

s keresek egy tanyát,

hova utánam jöhetsz, ha majd

meguntad a sok hangos királykodást!