Holott kinn fehérre mosta a táj magát… bennem színessé ereződik e világ. Minden képe csupa csoda, türkízek és vörösek izzó hadával ficánkol át a hópelyhekkel e januári délután.       Tovább

A Nap, mi göngyöl majd felém ezer puha szénaillatú reményt. Tovább

Egyszer majd kilépek papucsomból, s könnyed mozdulattal a légbe lejtem magam. Akkor majd jöhettek utánam. Ha mertek. S ha nem féltek itthagyni ezt a földtől már rég elrugaszkodott világot. Tovább

Úgy osonnak ki belőlem a szavak, mint ahogy reggel szállnak fel a hajnali ködök. Tovább

Én arra születtem, hogy szeressek, S néha magamon is nevessek, Tudjak szabadon játszani, Gyermeknek lenni, Mindennek örülni, Mit felkínál a világ. Megcsodálni a cseresznyefát, Mikor rózsaszínben mutatja magát. Észrevenni a hajnali csodát, A füvek ízét, csillagok bánatát. Beletoccsanni a pocsolyába, Meglátni, mekkora a lába A süninek, mikor szedi. Hinni, hogy angyalom lesi, Mikor készülődik bennem a […] Tovább

  Nem érzed hangját a gondolatnak?   Utaznak feléd kocsijai árva szívemnek. Tovább

  Mióta elmentél, elhagyták fészküket a tavaszi virágok, alvásnak indultak a nyári mezők, s a sárga tarlók emlékét őrzik az ősznek. Ajtómnál topog a tél, kezem megszorítja hideg kezét, s szobám a hiányodtól lesz még hidegebb. Tovább

Ösvényed lennék- talpad nyomán megnyílnának erei a földnek. Hópehely lennék- csillámom boldogan olvadná haláltáncát a bőrödön. Tovább

Ma élni vörös, ma a lelkem alma, magvaim kirügyeznek a világnak. Tovább

… még ha hull is a hóóóóóóóóóóóóóóóó …   Elő a bringát, s irány a hegytakaró… fekete ízű út kacag, int felém,  így kedvez ez a nap most nekem! 🙂   Nap süt, utca fekete,  fénylik felém a hegyek hóízű köntöse.   Fehérré válik az út is velem…   fehéredik bennem is a táj, megpihenek szívem fáinál. Tovább